Az a bizonyos nyelv(nem)tudás…

Birodalmi angol közepes nyelvtudás bizonytalan hitével indultam útnak az Óperencián túlra. Az Óperencia szélessége pontosan 8 óra repülőútnyi. Hamar kiderült, hogy az én nyelvtudásom ezen a földrészen csak az angol nyelv redundáns felére korlátozódik...

A posztdok állás betöltéséhez alapos orvosi vizsgálatra kellett menni, az Újvilágba érkezés másnapján. A déli asszisztens nénik helyenként angolra emlékeztető hörgését igen nehéz volt így másnaposan pontosan érteni. Annyira nehéz, hogy egyáltalán nem is sikerült. Pedig én nagyon figyeltem a nyílást, ahonnan az a beszédszerű dolog kijött. Ők alaposan instruáltak, hogy mikor, hogyan vetkőzzek a vizsgálatokhoz, én meg alaposan igyekeztem vetkőzni. Túl alaposan is… Az egyik fekete asszisztens néni egyszer csak megint mondott valamit, amit én megint nem értettem pontosan. Úgy rémlett, valamit a melltartóról mondott, csak nem értettem, hogy most levegyem vagy felvegyem. Így aztán óvatosságból inkább nem vettem le és ezt a döntésemet meg is osztottam vele, mikor visszajött a szobába. Mondta, hogy jó, most akkor öltözzek szépen vissza, mert ahogyan korábban is jelezte, hallásvizsgálatra megyünk…J

Találkozások a hi-tech-hel

Harmadik világból jöttként, rácsodálkoztam a mosdók, különösen a közmosdók tisztaságára és gazdagságára. Működő elektromosság a kézszárítónál… folyékony szappantenger… s papír mindenhol. Mindenféle papír. Túl sokféle papír… Első alkalommal zavaromban és a sokféle papírtól sokkolódva, kézmosás után az első kezemre eső selyempapírba töröltem a kezem, az amerikai hölgyek megdöbbenésére. Nem értették hogy, miért pont a WC ülőke papírt tépkedem erre a célra… J

Az elszalasztott gazdagság

Egyhetes amerikai tartózkodás után, végezni akartam egy kis fogyasztói társadalmi munkát: vásárlás/ruha/női ruha kategóriában. Az első, felpróbálásra érdemes, kellően kicsi, vagyis gyerekméretű ruhánál szembesültem az árakkal, mert a címke belecsapódott a szemembe, örökös bejegyzést téve a jobb szaruhártyám emlékkönyvébe.. Majd’ kifolyt belőle a zselé, úgy könnyezett. Küklopszként jártam napokig a könnyezéstől. Az egyik (a cédulavágású) szemem sírt, a másik meg látott. Nem mindig volt ilyen siralmas a helyzet: ha éppen nem könnyezett, akkor duplán láttam vele. Kérdezte a szemész a vizsgálatnál, hogy most éppen hogy látom. Visszakérdeztem, hogy ”Melyikőjüket?” Az olcsó, spontán szemrontó műtét után mintegy 12 dioptriás kezdőértékű szemüveget írtak fel. Gondoltam, fekete kendővel lekötöm inkább, vagy keresek egy fehér botot, akkor legalább parkolhatnék akárhol. :) A gyengelátásom felezési ideje úgy tűnt, 4 hét lett, mert 1 hónap után már csak hatos dioptriát mértek.

Ha lenne zöldkártyám, már biztos meggazdagodtam volna a kárpótlási per után, s most enyém lenne a Kohl’s lánc, szigorúan kerekített árakkal… s kisméretű, női ruhákkal. :)

Folytatás következik